Varázslat fakanállal

Tás, a kacsa a tepsiben, azaz amikor a pasi főz

A legjobb barátom azzal hívott fel telefonon, hogy neki életbevágó segítségre lenne szüksége. Kiderült kacsát sütne párolt lilakáposztával és küldjem át neki a receptet. Hát ezen ugyan nem múlik, ezért gyorsan át is küldtem neki, majd másnap egyfolytában csörgött a telefonom. – Itt vagyok a boltban pecsenye kacsát vegyek vagy hizlaltat? Majd egy óra múlva megint csörgött. – A tepsit olívaolajjal kenjem ki vagy vajjal? Aztán egy óra múlva ismét megszólalt a mobilom. – Az édesburgonyát egyszerűen megfőzzem vagy serpenyőben süssem, majd pürésítsem? A kacsa szárnyait, hogy hajtom a nyaka alá? Néztem a blogodon és ott a képet is láttam, de azért mond már el, hogyan csináljam. Záporoztak a kérdések és közben mosolyogtam, hiszen igazi színfolt lett egy átlagos hétfői hétköznapon. Születésnapi vacsorát készített az egyik barátjának, olyan receptet választott bennem bízva, amit eddig még soha nem készített el. Örömből főzött és egészségesen izgult a végeredményt illetően, ami miatt mondjuk én egy kicsit sem aggódtam. Mért nem? Aki olyan lelkes, hogy utána jár mit, hogyan kell, hogy a barátainak kedveskedjen vele; tehát a szívét is beleadja a sütésbe, annak a főztje csak finom lehet. Végül a sült kacsa párolt lilakáposztával és gyömbéres édesburgonya pürével nagy sikert aratott. A társaság egyik tagja, ezt a képet készítette, amin Tás, ahogy Vuk hívná a tepsiben aranybarnán sütkérezik. A szakács bátran bezsebelhette a mosolyokat, hiszen adni jó.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!